Hol kezdődik a szexuális nevelés?

Napjainkban a szexuális nevelés fontossága óriási, így a családi életre nevelés egyre kiemeltebb szerepet kellene, hogy a kapjon az intézményes nevelés keretein belül. Ezzel szemben a valóság az, hogy már a szexuális felvilágosítás is teljesen eltűnt az intézményekből, és a rendszer ezt a feladatot egy az egyben a szülőkre hárította. Azokra a szülőkre, akik joggal érzik magukat eszköztelennek. 

Fontos tisztázni, hogy miért szexuális nevelésről, és miért nem szexuális felvilágosításról beszélünk? A szexuális felvilágosítás alatt általában egy egyszeri beszélgetést értünk, aminek alkalmával a szülő minden általa ismert információt rázúdít gyermekére, ha akarja, ha nem, ha érett rá, ha nem. Ezzel szemben a szexuális nevelés egy hosszan tartó folyamat, ami folyamatosan követi a gyermek érdeklődését és érettségét. Partneri viszony jellemzi ezt a folyamatot. Fontos leszögezni: a szexualitás nem csak szex. Ide tartozik minden, ami egy ember testével, lelkével, kapcsolataival összefügg.

Miért ilyen nehéz?

Természetes, hogy szülőként nehéz feladatnak érezzük gyermekünk szexuális nevelését, ami alól legszívesebben kibújnánk, azonban ezzel hatalmas hibát követnénk el. Manapság, amikor senki nem végezheti ezt el helyettünk, pláne. Azonban, mint az élet sok más területéről elmondható: senki nem kész válaszokkal a fejében született, de fejlődhetünk, tanulhatunk ezen a területen is.

A helyzet nehézsége leginkább abból fakad, hogy nem igazán van előttünk saját szülői minta a gyermekkorunkból. Sajnos a magyar családokban nincs hagyománya a családi szexuális nevelésnek, így első generációként kell megteremteni ezeket a hagyományokat és bízni abban, hogy a következő években ez ismét kiegészülhet az intézményes neveléssel.

Szülőként gyakran érezhetjük ezeket a témákat kínosnak és kellemetlennek. A tabukat nagyon nehéz ledönteni, de ebben a legnagyobb segítséget az adhatja, ha minél korábbi életkorban bevezetjük ezeknek a kérdéseknek a megválaszolását. Sok szülő kiabálással, megszégyenítéssel reagál ezekre a kínos pillanatokra, ám ez valójában nagyon kontraproduktív. Ha nem mi adunk választ a kérdésekre, akkor a kortársak vagy az internet megteszi ezt helyettünk. 

Mikor kezdődik a szexuális nevelés?

A válasz rendkívül egyszerű: a születés pillanatában. A csecsemő megtanulja, hogy édesanyja hogyan és miként elégíti ki igényeit és vele kapcsolatban tapasztalhatja meg először a testi közelség és az intimitás fontosságát. Vagyis szexuálisan nevelünk akkor is, amikor nem tudunk róla.

Emellett a kisgyermekkor számos más feladatot is tartogat számunkra: 1 éves kor körül megtanítjuk gyermekünknek a testrészek neveit. Nem csak a fej, orr, fül vagy kezek nevei fontosak, hanem a nemiszerveké is. Nevezzük nevén ezt is. Családonként változhat, hogy pontosan mit használunk, például kuki, nuni, fütyi vagy punci, de mondjuk ki ezeket szorongás és kuncogás nélkül, és használjuk aztán következetesen.

Az is a szexuális nevelés része, hogy megtanítjuk gyermekünknek a NEM szó fontosságát. Ha soha nem engedjük neki, hogy éljen ennek a szónak a használati jogával, mert nemet csak egy felnőt mondhat, akkor irreális lenne elvárni tőle, hogy ha netán bekerül egy bántalmazó helyzetbe, éppen akkor képes legyen nemet mondani. Ezt a folyamatot azzal segíthetjük, ha bizonyos helyzetekben mi is, és ő is nemet mondhat, és ha bárki nemet mond, az valóban nemet is jelent.

A legfontosabb azonban a bugyi-szabály. Azok a testrészek, amiket a fehérnemű fed, azokat csak az érintheti meg, akinek a gyermek ezt megengedi. Természetesen elkerülhetetlen, hogy gondozás szempontjából megérintsük ezeket a területeket, azonban ilyenkor mindig fontos elmondani, hogy ezt miért tesszük. Például: „Most megtörlöm a fenekedet, hogy ne legyen kakis.”

A Hintalovon Alapítvány oldalán elérhető egy mese a bugyiszabályokról, amit adomány fejében megvásárolhatunk. Többek között a jó és rossz titkok fontosságáról is szó esik benne, amivel nagymértékben elősegíthetjük, hogy ne maradjanak titokban a gyermekeket ért bántalmazások. 

Szexuális nevelés óvodáskorban

Leggyakrabban óvodáskorú gyermekeknél tapasztalnak először a szülők szexuális tartalmú verbális és nonverbális viselkedéseket, azonban ezek számukra még többnyire nem rendelkeznek szexuális töltettel. Így ebben az életkorban a legfontosabb feladatot az képezi, hogy feltérképezzük, hogy a gyermek mit tud, őt jelenleg mi érdekli, és ennek tükrében adjunk neki válaszokat. Sok szülőt letaglóz, mikor az ötéves gyermeke elé áll azzal a kérdéssel, hogy „Mi az a szex?”, de mielőtt választ adnánk, mindenképp tapogatózzunk, hogy mit is tud pontosan, mert előfordul, hogy ebben az életkorban a gyerekek egyszerűen a puszilkodást értik alatta, és egy részletesebb válasszal félelmet és zavarodottságot tudunk eredményezni.

Életkori sajátosság a szexuális töltetű szavak gyakori használata, mint például a punci, kuki, azonban ezeknek nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani. Soha ne szidjuk emiatt a gyerekeket, ne kezeljük ezt szorongással, de magyarázzuk el, hogy mikor illik és nem illik ezeket a szavakat hangosan kimondani.

A gyermekkori maszturbáció

Sok szülő szakemberhez rohan, mikor ezt tapasztalja gyermekénél, azonban fontos tisztázni, hogy megint csak életkori sajátossággal találjuk szemben magunkat. Ilyenkor a gyermekek felfedezik, hogy a nemiszervek ingerése örömforrás számukra, amikre legtöbbször igényt is tartanak. Ki ritkábban, ki sűrűbben, ki titokban, ki nyíltabban. Nagyon rossz megoldásnak bizonyul a szülő részéről, ha ezt tiltással, szidalmazással vagy megszégyenítéssel kezeli. Ezzel életre szóló sérüléseket okozhatunk gyermekünknek. Magyarázzuk el neki, hogy vannak olyan játékok, amik annyira intimek, hogy nem játsszuk őket mások előtt. Legyen meg ennek a helye és ideje. Mondjuk egyedül a szobában az ágyban lehet ezt a tevékenységet végezni. Amennyiben azonban azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk aggasztóan sokszor és hosszan tartóan végez önkielégítést érdemes szakemberhez fordulni, mert ennek hátterében állhat nagyfokú szorongás vagy testi probléma is. 

A cikkben leírt folyamatok természetesen egyénenként eltérő ütemben és intenzitásban zajlanak le, így azok nem tekinthetőek általános érvényűnek. Amennyiben úgy érzi a szülő, hogy gyermeke viselkedése és szexuális kíváncsisága  a normalitáson kívül van, érdemes szakember segítségét kérni!